FANDOM


Educillatio, educillum, oenopolium, Weinbann, Weinschank: korcsmállás. Az ún. kisebb királyi haszonvételek egyike volt. A magyar nemesség a XVI. században, a majorgazdálkodás erőteljesebb kiépítésével párhuzamosan, új pénzforrásokból is igyekezett jövedelmét gyarapítani. Így vált rendszeres gyakorlattá a már addig sem ismeretlen eljárás: a földesúr saját termésű (majorsági), úrbéres szolgáltatásból (hegyvámból) eredő, bérelt tizedből befolyt vagy vett borait a maga úrbére­seinél értékesítette: konvenciós alkalmazottal mérette ki, vagy átadta a falunak, és a parasztoknak az egyidejű forgalmi árnál magasabb áron kellett kimérniük, s az így nyert összeget a földesúrnak beszolgáltatniuk. Ez az intéz­kedés egyben a paraszti termésű borok kimérésének korlátozását is maga után vonta a földesúrnak az év meghatározott, rendszerint túlnyomó részében egyedül volt joga birtokán bort méretni (a földesúri bort hívták Bannweinnak, tilalmi bornak), a parasztok csak a fennmaradó időben árulhattak. Az úr szigorúan ügyelt arra, hogy az öt illető borkocsmálási idő alatt a parasztok ne mérhessenek ki bort, sőt arra is, hogy parasztjai a helységben más birtokos által tartott kocsmákra ne járjanak. A földesúrnak a XVI. század közepe óta elővásárlási joga volt jobbágyai borára; gyakran gabonával fizetett. A falunak néhol alkalma volt a földesúr kocsmáltatási jogát pénzen megváltani; ilyenkor a földesúr valóságosan nem méretett ki bort, hanem a bormérésből várható jövedelem fejében bizonyos összeget kapott úrbéreseitől. Ezt nevezték „száraz kocsmának” (educillum v. oenopolium siccumnak. Dürrbannweinnak). Sörfogyasztó vidékeken a borméréssel párhuzamosan sörmérés is folyt, másutt, különösen a XVII. század második felétől, pálinkamérés is.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.